Történetünk
A Bakfark Bálint Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 1960-ban alakult 7 tanárral és 161 növendékkel. A kezdeti változó helyszínek után 20 évig a Petőfi Kultúrotthonban működött. Minőségjavulást eredményezett 1983-ban az akkori 4. számú Általános Iskola új szárnyába való költözés.
Később más intézményekben is tanítottunk (Gárdonyi Géza Általános Iskola, Ságvári Endre Általános Iskola, Művelődési Központ és Könyvtár). 1985-től Pusztavámon kihelyezett tagozatot működtetünk zongora, fa- és rézfúvós, vonós tanszakon.
1999. augusztus végétől a Kossuth Lajos utca 2. székhellyel több iskola termeit használtuk. 2004 szeptemberétől az Eötvös Loránd Műszaki Középiskola félemeletének szárnyát kaptuk meg, ahol 10 oktatóteremben a zeneoktatás megfelelő elhelyezést nyert.
2024. januárban költözött iskolánk a József Attila Általános Iskola földszinti szárnyába.
Személyi feltételek
Képzés
Névadónk: Bakfark Bálint
Bakfark Bálint a tizenhatodik század európai lantmuzsikájának egyik legjelentősebb képviselője, egyben a magyar zenetörténet első, és hosszú időn át egyetlen nemzetközi hírű egyénisége. Életművével hozzájárult az európai hangszeres zene történetéhez, fejlődéséhez. Műveit Európa-szerte átvették és felhasználták a kortárs muzsikusok.
Valentine Bakfark (élete vége felé a kettős Greff-Bakfark nevet használta) az erdélyi Brassóban született 1526 körül, szász muzsikus családban. 1536-ban Szapolyai János nagyváradi udvarába került, ahol lantjátékot tanult.
1549-ben távozott Izabella udvari szolgálatából, majd II. Zsigmond Ágost lengyel király lantosa lett, és kisebb megszakításokkal tizenhat évig szolgálta őt. 1550-ben Krakkóban nősült meg. 1553-ban Lyonban jelent meg első önálló publikációja.
1565-ben Krakkóban saját költségén megjelentette második gyűjteményét. Ezt követően Bécsben három évig szolgálta II. Miksa császárt és magyar királyt. 1568-ban hazatért szülőföldjére, majd 1571 végén Padovába ment. Itt halt meg 1576. augusztus 22-én.