Bakfark Bálint a tizenhatodik század európai lantmuzsikájának egyik legjelentősebb képviselője, egyben a magyar zenetörténet első, és hosszú időn át egyetlen nemzetközi hírű egyénisége. Életművével hozzájárult az európai hangszeres zene történetéhez, fejlődéséhez. Ezt mutatja, hogy műveit - a kor szokása szerint - Európa-szerte átvették és felhasználták a kortárs muzsikusok.

 
 
 
 
Valentine Bakfark (élete vége felé a kettős Greff-Bakfark nevet használta) az erdélyi Brassóban született 1526 körül, szász muzsikus családban. 1536-ban Szapolyai János nagyváradi udvarába került, ahol lantjátékot tanult. Alighanem tanára volt többek között az 1538 és 1544 között itt működő olasz Matthias Marigliano is, aki korábban a zenekedvelő X. Leó pápa magánzenészei közé tartozott. Bakfark 1549 elején több mint tíz év szolgálat után távozott a török megszállás miatt Erdélybe szorult Izabellának, Szapolyai özvegyének udvari szolgálatából. Izabella bátyjának, II. Zsigmond Ágost lengyel királynak az udvarában tűnt fel, ahol az uralkodó lantosa lett, és kisebb megszakításokkal tizenhat évig szolgálta őt. A lengyel udvarban talált legfőbb pártfogójára, a porosz Brandenburgi Albert hercegre, Ágost hűbéresére. Bakfark 1550-ben Krakkóban nősült meg, a litván származású özvegyet, Katarina Narbutovnát vette feleségül. 1551 őszén látogatott először a herceg udvarába, Königsbergbe. Innen Danzigba, Wittenbergbe, majd Augsburgba ment. Utazásainak célja bizonyára az volt, hogy műveinek kiadót találjon. Végül Lyonban, az idő közben érseki rangra emelt Tournon gróf támogatásával jelent meg első önálló publikációja 1553-ban. Megfordult a párizsi és a bajor udvarban is. Észak-Itálián keresztül ismét Königsbergbe ment, és csak 1554-ben tért vissza Lengyelországba. Az elkövetkező tizenkét évben nem hagyta el Zsigmond Ágost udvarát. 1565-ben Krakkóban saját költségén megjelentette második önálló gyűjteményét, amelyet Zsigmond Ágostnak ajánlott. Ezt követően Bécsben három évig szolgálta II. Miksa császárt és magyar királyt. 1568-ban hazatért szülőföldjére, majd 1571 végén Padovába ment. Itt halt meg 1576. augusztus 22-én.