Bakfark Bálint
Bakfark Bálint a tizenhatodik század európai lantmuzsikájának egyik legjelentősebb képviselője, egyben a magyar zenetörténet első, és hosszú időn át egyetlen nemzetközi hírű egyénisége. Életművével hozzájárult az európai hangszeres zene történetéhez, fejlődéséhez. Műveit Európa-szerte átvették és felhasználták a kortárs muzsikusok.
Valentine Bakfark (élete vége felé a kettős Greff-Bakfark nevet használta) az erdélyi Brassóban született 1526 körül, szász muzsikus családban. 1536-ban Szapolyai János nagyváradi udvarába került, ahol lantjátékot tanult.
1549-ben távozott Izabella udvari szolgálatából, majd II. Zsigmond Ágost lengyel király lantosa lett, és kisebb megszakításokkal tizenhat évig szolgálta őt. 1550-ben Krakkóban nősült meg. 1553-ban Lyonban jelent meg első önálló publikációja.
1565-ben Krakkóban saját költségén megjelentette második gyűjteményét. Ezt követően Bécsben három évig szolgálta II. Miksa császárt és magyar királyt. 1568-ban hazatért szülőföldjére, majd 1571 végén Padovába ment. Itt halt meg 1576. augusztus 22-én.